Vajon megéri-e demokratikus értékekre hivatkozva elpazarolni azt az emberhez méltó életmódot, azt a jólétet, amit éppen a demokráciával akarunk megvalósítani? Mikor ilyen nehéz időket élünk, el kell döntenünk, hogy mi a nemzet számára a fontosabb: az eszköz vagy maga a cél?
Magyarország mindig abba bukott bele, hogy amikor a nemzetközi helyzet kemény lett, az uralkodó helyzetének jogosságában elbizonytalanodott elitek mindig a társadalom alsóbb rétegeitől vártak visszaigazolást intézkedéseik megerősítésére. Ezekből alakultak ki azok a kapkodó következetlen döntések, amik cselekvésképetellné tettek egy (akkor még) nagyhatalomi pozícióra is érdemes országot. (Bár ebből a szempontból mégcsak nem is Bereznay András a legveszélyesebb.)
Ez az egész tulajdonképpen olyan, mintha a kutyák elé öntenénk egy mennyei izű pörköltet, és csak a bogrács aljába odakozmált, savanyú húscafatokat ennénk meg.
Mindig így vesznek kárba és forgácsolódnak szét energiáink, és az idők előrehaladtával ez egyre csak fokozódik. Meg lehet nézni, hogy évszázadról-évszázadra egyre nagyobb történelmi kudarcokat kell megélnie a magyarságnak. Ezt a tünetet a nemzeti fegyelmezetlenség tumorszerű növekedésének lehet betudni. Pont ezt láthatjuk most is, amikor minden választásnál új pártkezdeményezések próbálják kihasználni ( most éppen az LMP nevezetű)az egyszerű dolozó ember elkeseredettségét, akit csak megkeserít az a tömegdemokratikus vergőés, amit XX. század eleji szociáldemokrata, szélsőséges utópisták ráerőltettek. Ezt a demokrácia testén ejtett sebet már a rend részleges helyreállása után sem tudták Bethlenék begyógyítani.
Tulajdonképpen ma is ezt láthatjuk. A demokráciának csúfolt szélsőséges populizmus elveire hívatkozva lemondásra kényszerítik az ország vezetőjét, úgy, hogy azt sem tudják ki lehetne az utóda.
Álszent módon a gazdasági válság okozta pénzkrízisre hivatkoznak, amikor elkergetik az egész kormányt. Közben pedig a kormánytagok végkielégítésre költött pénzből kórházakat lehetne felújítani, vagy bankokat lehetne megmenteni. Érthetetlen a személyi változtatások erőltetett módon való megvalósítása és ellentmondásos is! Ellentmondásos, hiszen Gyurcsány Ferencnek tulajdonképpen csak az ellenzék és egyes álcivil szerveződések által évek óta szajkózott szimbólikus okok miatt kellett távoznia. Megtette, tehát most már anarchista felelőtlenség választásokat követelni. Ezek a szimbolikus vádak a kormány tagjait pedig még annyira sem érintették. Tehát a jogi alapok hiányán túl egy rendkívűl pazarló dolog ilyenkor elküldeni egy egyész miniszteri gárdát.
Persze megint jön a demagóg válasz, hogy akkor ne kapják meg a pénzüket. Ez az a tipikus jogbiztonságot a szőnyeg alá söprő magatartás, amit a tömegek szintjén felhíguló erények generálnak.
(szerk.: Igazságot! bloggertársunk ezzel a cikkével debütál a nemlehetmas.blog.hu -n. Mint látjátok, különböző politikai irányvonalak barátságban megférnek egymás mellett.)