Ez a bejegyzés nem azoknak szól, akik csak azért képesek agyhalottnak nevezni engem, mert nem 100%-ig ugyanazon a véleményen vagyok mint ők. A puszta véleménykülönbözőség elég ahhoz, hogy elmegyógyintézetbe akarják záratni vitapartnerüket. Valahonnan ismerős ez nekem a történelemből. Szerencsére vannak olvasóim között olyanok is, akik részben, vagy egészben egyetértenek velem. Nekik írok most, és ezután is, a többiek kíméljenek!
A támadások ellenére nem hátrálok meg, családomtól, kedvesemtől, és kislányomtól rengeteg támogatást kaptam a mai napon. Ha ők nem lennének, már feladtam volna a legelején, és töröltem volna a blogot.
Ma ebédre egy falat sem ment le a torkomon. A munkahelyemen néztem meg a hozzászólásokat és teljesen ledöbbentem. A kislányomra gondoltam, és arra, hogy neki egy ilyen országban kell felnőnie. Egy olyan világban, ahol nem a kölcsönös megértés, hanem a mocskolódás az úr. Ahol majd az ő naivitását is megpróbálja kihasználni az LMP, és politikai elitünk ellen hergelni őt. A legaljasabbnak azt tartom, amikor valaki úgy csinál, mintha segíteni akarna, de közben a hátadba döfi a kést. Azt mondják meg akarják tisztítani a politikát (tisztogatás?), de valószínűleg csak ugyanerre számíthatnánk tőlük, mint a lépcsőtisztítós akciójuk alkalmával. Belerondítanának a politikába, csak hogy magukat exponálják. Öncélú magamutogató társaság.
