Úgy gondolom Gyurcsány Ferenc úgy döntött, ahogyan egy hazafinak döntenie kellett. Sokáig küzdött, tette ami a dolga - és még annál is többet - csak, hogy nekünk jó legyen. Lett is volna eredménye, ha hagyják őt dolgozni. De nem hagyták.
Nagyon nehéz döntés áll mögötte. Olyan ez, mint amikor egy anya elhagyja gyermekét, csak azért, hogy annak a gyereknek jobb legyen. Egy igazi hazafi akkor is a hazáját szolgálja, ha a hazájában élő emberek nem szeretik őt. Nem ahhoz kell bátorság, hogy az ember a néptől körülölelve, vagy éppen a pillanatnyi elégedetlenséget meglovagolva alapítson egy pártot, ami semmi mást nem tud, csak folyton nemet mondani. Ahhoz kell ma Magyarországon a XXI. században bátorság, hogy férfiként és bátor hazafiként kormányozzuk az országot a bajban. Kormányozzuk az országot a viharban, a szélben, és azt mondjuk a mögénk settenkedő, a hajót céltalanságba vinni akaró pórnépnek, hogy "egy csudát!", nem adom át a helyemet neked! Nem hagyom pusztulni a hazámat akkor sem, ha a lakosok 90%-a nem engem akar látni a kormánynál. Ilyen körülmények között a felelős döntés az, ha azt mondom: "csak annak adom át a helyemet, aki ért a viharban való kormányzáshoz." Csak olyannak, aki válsághelyzetben jól tudja, mit kell tenni.
Válságkezelő, és szakértő kormányra van szükség. Nem dilettánsokra. A szakértőiség nem ismer politikai oldalakat. Ha szakértői kormány alakulna, akkor hazánk megmenekülne.
Erre a bátor tettre mit tudott mondani az LMP? Újra elismételte mantráját: "elitváltás kell". Megnézném azt az országot, amit nem professzionális politikusok irányítanak, hanem ilyen mindenhonnan összeverődött emberek... De élni nem szívesen élnék benne.